Mindenszentek ünnepe, halottak napja
Mindenszentek estéje
Mindenszentek napját november 1-jén tartjuk, ez a nap a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. Az ünnep célja, hogy az összes szentet – nemcsak azokat, akiket az egyház hivatalosan is szentté avatott –megünnepeljük. Mindazokat így nevezzük, akik Istent dicsőítve, üdvözülve hunytak el, de nem emlékezünk meg róluk név szerint
A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Magyar területeken szokás ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.
A halottak napja későbbi eredetű ünnepünk
A halottak napja jóval későbbi eredetű, mint a mindenszentek ünnepe. A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban, és a XIV. században vált általánossá.
A Halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé. A halottak napját Clunyi Szent Odilo bencés apát 998-ban vezette be emléknapként, melyet a keresztény egyház is átvett. November 2-án azokra az elhunytakra emlékezünk, akik még nem nyerték el az üdvösséget.
A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit elköltözött szeretteikért.
Ezen a napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki életét adta az emberekért, hogy elhozza nekik a megváltás fényét. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
Hagyományok, szokások
Mint minden ünnephez – a vallási tartalmon túl – itt is kapcsolódtak hagyományok, szokások.
Egyes helyeken ez volt a cselédek, szolgálók felfogadásának a napja. Ennek oka az lehetett, hogy Mindenszentek és Halottak napján nem volt szabad dolgozni. Régen egyes vidékeken egész hétre munkatilalom vonatkozott. Ugyanis azt tartották, az ekkortájt végzett munka megzavarhatja a holtak nyugalmát. Így nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozott a házra az akkori hiedelem szerint.
A források szerint a Dél-Alföldön divat volt az úgynevezett „kóduskalács” készítése. Az asszonyok Mindenszentek ünnepén sütöttek egy szép kerek és fehér üres kalácsot, és mise után a temető kapujában várakozó koldusoknak adták azzal a kéréssel, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottairól. Más helyeken ebből a kalácsból a sírokra is helyeztek mennyei táplálékként a sírba visszatérő lelkeknek. Az asszonyok ebben az időben gyászruhát öltöttek, felfüggesztették minden munkájukat, és a halottak hetében kukoricamorzsolással, vagy hasonló ülőmunkával foglalkoztak, miközben halottaikért imádkoztak.
A Dunántúl egyes vidékein, ahol a falvakban külön harangláb volt, az emberek összegyűltek reggel a haranglábnál, sorban álltak, hogy egymás után egyenként maguk húzzák meg a harangot, méghozzá mindenki annyit, ahány halottja volt. Amíg várakoztak, csendben imádkoztak holtaikért.
A halottak estéjén az elhunytak emlékezetére országszerte egy, esetleg két óráig szólnak a harangok. A régi hiedelmek úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a templomban a halottak tartanak misét. Aki ilyenkor a harangszó vagy világítás nyomán véletlenül odatéved és felfedezi, hogy ott halottak vannak, az az ember a halálfia lesz, azaz már hiába próbál menekülni. Ugyanis egy élőnek sem szabad a holtakat meglátnia, idő előtt találkozni velük.
Ne feledjük őket!
A legendák világa után visszatérve napjainkba, ezek a napok arról szólnak, hogy emlékezzünk mindazokra, akik életünk részesei voltak, akiket szerettünk, öleltünk, akik szerettek és öleltek bennünket. Mindazok, akikkel, és akik által váltunk ma azokká, akik vagyunk.
A temetők megható és felemelő gyertyafénye azonban juttassa eszünkbe a legfontosabbat, emlékezni az év minden napján kell, nem csupán november elején!
Forrás:
- https://kekesonline.hu/2021/11/01/mindenszentek-es-halottak-napja-az-unnep-eredete-es-szokasai/
- https://www.kepeskonyvtar.hu/hirek/673-mindenszentek-halottak-napja-az-emlekezes-tortenete